Határtalanul kirándulások Erdélyben
Az idei tanévben gimnáziumunk tanulóinak közel egyharmada tudott részt venni a Határtalanul! program keretében erdélyi kiránduláson Magyarország Kormányának támogatásával. Nyolcadikos tanulóink, Rudics Réka és Vörös Lotti írták az alábbi élménybeszámolót.
Erdély - 2022. május 11-16.
Iskolánk 8.B osztályának 22 tanulója a „Határtalanul” program keretein belül, 6 varázslatos napot tölthetett el Erdélyben. Az utazáson bácsbokodi, katymári és tataházi diákokkal együtt vettünk részt. A szállásunk Gyergyószárhegyen volt, reggeli után innen indultunk (szinte minden reggel fél 7-kor) és este is ide tértünk vissza vacsorázni és kipihenni magunkat.
Szerda volt az első napunk. A hajnali 3 órai indulás ellenére nagyon jól telt az utunk. Útközben megcsodálhattuk Vajdahunyad várát, majd Nagyszeben gyönyörű városát, délután pedig Segesváron álltunk meg és néztünk körül. Este fáradtan foglaltuk el a szállásunkat, ahol a vendéglátóink kedves fogadtatásban részesítettek és finom vacsorával fogadtak minket.
Reggel már korán útnak indultunk Korondra, ahol elmesélték nekünk a székelykapuk titkát, utána pedig megismerkedtünk az ősi mesterséggel, a taplófeldolgozással. Ezután egy korongozóműhelybe vezetett utunk, ahol mindenki kipróbálta az agyagozást és kisebb vagy nagyobb, de saját készítésű edénnyel térhettünk haza. Délután Szejkefürdőn megnéztük a Mini Erdély parkot, Orbán Balázs síremlékét és a székelykapuk sorát. Hazafelé Székelyudvarhelyen betértünk egy cukrászdába, majd a Zetelaki víztározónál is megálltunk, hogy néhány képet készítsünk.
A következő napot a Gyergyóújfalui Elekes Vencel Általános Iskolában kezdtük. Az iskola megtekintése után a fiúk egy barátságos focimeccset játszottak a helyi diákokkal. Ezután túrázni indultunk, a tekerőpataki Súgó-barlanghoz. Mivel elég sokat kellett várni a bejutásra, ezért feltérképeztük az egész hegyet, megmásztuk a sziklákat és bekukkantottunk minden kisebb barlangba, még a forrásvízből is ittunk. A barlangban a csodálatos cseppköveken kívül denevérekkel is találkoztunk. A nap fénypontja pedig az volt, amikor mindenki lekapcsolta a zseblámpáját és közösen elénekeltünk egy magyar népdalt. Délután a Békás-szoros szurdokvölgyében gyalogoltunk néhány kilométert, a Békás-patak mentén, miközben szemünkkel a Kis-Cohárd és Oltár-kő csúcsokat figyeltük a magasban. És ha még nem lett volna elég kilométer a lábainkban, gyalogoltunk még egy kicsit, hogy a Gyilkos-tó páratlan szépségét is megnézzük. Fáradtságunkat a helyben sütött, forró kürtős kalácsokkal és lángossal enyhítettük.
Szombaton korán keltünk és sokat buszoztunk, mire Brassó városába értünk. A nevezetes épületek megtekintése után kaptunk szabadidőt, amit ki-ki városnézéssel, kávézással, hamburgerezéssel vagy fagyizással töltött el. Utunk ezután a Csomád-hegységben fekvő Mohos-tőzegláphoz vezetett, ahol egy szuper idegenvezető elmesélte nekünk a láp keletkezését és kis fapallókon óvatosan egyensúlyozva végig mentünk az egykori Mohos-tó maradványain. Innen a másik kráterben fekvő Szent-Anna tóhoz vezetett utunk, szintén nem volt egyszerű a szerpentinen végiggyalogolni, de a tó látványa kárpótolt minket a sok lépésért. Hazafelé még megálltunk Csíksomlyón a kegyhelynél, be is mehettünk a templomba és élőben láttuk a híres Mária-szobrot.
Utolsó előtti napunkon Szovátára, a Sóvidékre látogattunk, a Medve-tóhoz, ahol az idegenvezetőnk bemutatta a világ legnagyobb heliotermikus tavát. A legbátrabbak a közeli kilátóba is felmentek, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Innen a Parajdi-sóbányába vezetett utunk, ahol busz vitt le bennünket a bánya mélyébe. Itt is eltöltöttünk néhány órát, beszélgettünk az egészséges levegőn, játszottunk, ettünk-ittunk, és néhányan még a kalandparkot is kipróbálták. Este születésnapot is ünnepeltünk tortával, mivel egyik osztálytársunknak az indulás napján volt a születésnapja.
Hétfőn ismét korán volt az ébresztő, mert útnak indultunk haza. Útközben megálltunk Gyulafehérváron és megnéztük a vár falait és bástyáit. Láthattuk Hunyadi János, Izabella királyné és János Zsigmond síremlékét, valamint Márton Áron erdélyi püspök síremlékét és a hatalmas orgonát is, amely közel 150 éves. Déva váránál is megálltunk, azonban a várat nem nézhettük meg közelről, mert felújítás zajlott éppen. Este fáradtan, de élményekkel telve értünk haza.
A képre kattintva galéria nyílik!
