írta és illusztrálta: Északi Enikő VII. B.

Ma volt édesapám 40. születésnapja. Ahogy minden évben, idén is kimentem a vadőrállomáshoz. Már azelőtt odahelyezték őt, mielőtt megszülettem volna. Szinte az egész életét ott töltötte, ezért anya gyakran vitt ki hozzá, azonban a legnagyobb buli mindig a születésnapja volt. Régebben papírfecnikből és tobozokból több liter ragasztóval készítettem neki ajándékot, de amióta megtanított a fafaragásra, állatfigurákat, és különböző szobrocskákat készítek neki. Idén egy szarvast faragtam ki, és csak háromszor vágtam meg magamat, ami már magában is hatalmas eredmény nekem. Anya persze mindig zsörtölődik azon, hogy az ujjaim fogják bánni ezt a hobbit, de hát ez az anyák dolga.

 Mindössze 8 éves voltam, amikor apa megmutatta, hogyan kell egy darab fából medvét, sünt vagy éppen rókát faragni. Egész életében imádott ilyen kis állatfigurákat és szobrokat gyártani, már egy egész gyűjtemény sorakozik vadőrállomáson.

Minden évben várom ezt a napot, mert késő estig ott lehetek a kunyhóban, szóval ilyenkor összepakolok egy halom holmit, aminek persze a felére sincs szükségem, de ha valamelyiket nem tenném be, biztosan arra lenne szükségem. Eltettem az ajándékát, a kedvenc bicskámat, egy MP3 lejátszót, elemlámpát, iránytűt, vizet, egy darab kötelet, néhány tartalék elemet, iránytűt (bár csukott szemmel is odatalálnék) és persze kullancsriasztót, mivel az erdőben bárhol felbukkanhatnak azok a kis paraziták. Biztos, ami biztos! Még bedobtam az ételhordókat, amibe anya betette apám kedvenceit: paprikás csirkét és somlói galuskát. Elbúcsúztam anyától, és útra keltem.

            Az állomásra vezető út helyett egy titkos ösvényen haladtam, amit akkor használok amikor egyedül szeretném élvezni az erdő nyugalmát. Még apa mutatta nekem ezt a csendes kis csapást, ami távol esik a túrázók gyakran nyüzsgő útvonalaitól. Azt mondta, nyugodtan járjak azon, ha úgy érzem, hogy egy kicsit egyedül akarok maradni.

            Hosszú út állt még előttem, de nem bántam, mert mindig elvarázsol az erdő szépsége, a hulló levelek esőjében, az apró zajok és neszek, amint a patak nem messze csörgedezik és a lábam alatt a száradó avar ropog. Éjszakába nyúlóan el tudnék időzni azon az ösvényen. Az járt a fejemben, hogy bár megállíthatnám az időt, bár ott maradhatnék örökre. Már régen eldöntöttem, hogy amikor felnővök, én is vadőr leszek, mint apa. Tőle örököltem a természet iránti szeretetemet, és azt hiszem, a hajam színét is.

            Amikor megérkeztem a tisztáshoz, ahonnan már látni lehet az állomást, megálltam, hogy leüljek egy korhadt farönkre. Bedugtam a fülesem, és a zene mellett nekiláttam faragni valamit. Ez mindig megnyugtat. Ilyenkor visszagondolok a múltra, az emlékekre, az élményekre, amiket együtt éltünk át. Néha még abba is belegondolok, hogy milyen lesz az, ha nekem is lesznek gyermekeim. Én is megmutatnám nekik a titkos ösvényeket, az erdő rejtett részeit, megtanítanám őket faragni és igyekeznék csodás élményeket szerezni nekik. Lehet, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkozzak? Nem tudom. Egy darabig még elücsörögtem ott, de aztán folytattam az utam, hiszen ideje volt felköszönteni apát.

A kabinhoz érve eltakarítottam a fenyőágakat, amiket a legutóbbi vihar hordott az ajtó elé, és lesöprögettem az ablakpárkányról a gallyakat. Bent csend és sötétség volt. Kipakoltam az ételhordókat, aztán elővettem egy terítéket a szekrényből, hogy illendően megterítsek az ünnepi vacsorához. Persze a csirke már rég kihűlt, és az galuska is átázott a vaníliás öntettől, de ennek semmi jelentősége nem volt. A szarvast kitettem az ablakba, az elmúlt évek születésnapi ajándékai mellé, melyek ott sorokaztok, porosan, éppen úgy, ahogy hagytam őket. Ezután visszamentem az asztalhoz, elmondtam az asztali áldást, és boldog születésnapot kívántam apának, közben pedig arra gondoltam, hogy mindent odaadnék, ha ő is ott lenne velem.

A cikk a https://www.bacsalmasihirek.hu/blog oldalról származik.

A Bácsalmási Hunyadi János Gimnázium nemrégiben sikeresen lezárta a diákjai számára meghirdetett Mese és novella író pályázatot, amelyen a jelenlegi és korábbi tanulók is részt vehettek. Az alsóbb és felsőbb évfolyamok külön-külön versenyeztek saját készítésű elbeszéléseikkel. Az első helyezettek 30.000 forintos Líra könyvvásárlási utalványban részesültek.

A 7-9. évfolyamosok közül az első helyet Északi Enikő, a másodikat Csorba Viola, a harmadikat pedig Pálmai Éva érdemelte ki. A 10-12. évfolyamosok kategóriájában az első helyezett Borbás Ákos, a második Ispánovits Márkó, a harmadik pedig Molnár Hanga lett.

Az összes pályamű hamarosan elérhető lesz a Bácsalmási Hírek oldalán, valamint a diákévkönyvben is megjelennek majd. A díjátadó ünnepségen a tanulók és a meghívott vendégek Karinthy Frigyes "Utazás a koponyám körül" című regényének Verebes Ernő által színpadra adaptált előadását láthatták, amelyet Kálló Béla, Jászai Mari-díjas színművész rendezett.

Gratulálunk a diákoknak a kiváló munkájukhoz, és bízunk benne, hogy ez az írói pályázat hosszú évekig továbbra is motivációt jelent majd a tehetséges fiataloknak a szépirodalom iránti érdeklődésük megerősítésére.

A cikk a https://www.bacsalmasihirek.hu/blog oldalról származik.