Hunyadisok Erdélyben
Az iskolánkban már második éve működő Rákóczi Szövetség egyik fő céljának tekinti , hogy a diákság minél jobban megismerhesse a határon túli magyarok életét és kultúráját. Ennek köszönhetően egyre több lehetőség adódik pályázati támogatással kedvezményes utazásokat tenni a történelmi Magyarország egykori területeire, a Vajdaságba, a Partiumba, a Felvidékre vagy Erdélybe. Március 10-11-én ezúttal egy kisebb körutazáson vehettünk részt, amelynek során Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Gyulafehérvár, Déva útvonalon haladva, mintegy 1100 kilométert megtéve fedezhettük fel Partium és Erdély történelmi, művészeti és természeti szépségeit. Az utazáson bajmoki és bezdáni tanulók és tanárok is velünk tartottak, így mind a gyerekek, mind a felnőttek számára jó alkalom nyílott az ismerkedésre, barátkozásra.
Utunk első állomása a Sebes-Körös partján fekvő partiumi központ, Nagyvárad volt. A várost a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium történelemtanára mutatta be csoportunknak. A Váraddal való ismerkedést a Római katolikus székesegyházban kezdtük, amely Erdély legnagyobb barokk temploma. A templom homlokzata szép hátteret nyújt az előtte álló Szent László szobornak, a szomszédságában látható püspöki palota érdekessége pedig, hogy a bécsi Belvedere kicsinyített mása. A templom megtekintése után elindultunk, hogy felfedezzük a városközpont századfordulós épületeit, amelyek között Ady Endre is élte a váradi újságírók mindennapjait. Sétánk először a Sebes-Körös festői partjára vezetett, majd a folyón átkelve vezetőnk két érdekes szoborra hívta fel figyelmünket. Az egyik Szacsvay Imrét ábrázolta, a szabadságharc mártírját, aki nem követte Kossuthot az emigrációba, és a hazához való hűségéért életével fizetett. A másik szobor Lorántffy Zsuzsannának, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem kultúrapártoló feleségének állít emléket. A városközpont felé közeledve megálltunk az Ady Endre Múzeum előtt, és megtudtuk, hogy az akkoriban kávézóként működő épület teraszán született a költő Fölszállott a páva című verse, ami a szomszédos vármegyeházát is megörökíti. A sétálóutcára érve megcsodálhattuk az európai hírű váradi szecesszió palotáit és bérházait, majd egy újabb szoborcsoport keresztezte utunkat, amely a modern költészetet megteremtő Holnap-mozgalom előtt tiszteleg. A kávéházi jelenet szereplői között felfedezhettük Ady Endrét és Juhász Gyulát is. Ezután az Állami Színház neoklasszicista épülete mellett haladtunk el, amellyel szemben magasodik az egykori híres EMKE kávéház, ahol Ady Endre is szívesen időzött. Városnéző sétánkat a főtéren fejeztük be, ahol végleg elbúcsúztunk Bihar vármegye egykori központjától, a Pece-parti Párizstól .
Utunkat folytatva átkeltünk a festői szépségű Királyhágón, ahol megpihenve egy pillantást vetettünk a Fogarasi-havasok fehér csúcsaira. Az esti órákban érkeztünk meg Kolozsvárra, ahol a Bethlen Kata Diakóniai Központban szálltunk meg. Másnap reggeli után rövid sétát tettünk a város központjában, amelynek során megtekintettük az erdélyi gótika egyik legszebb alkotását, a Szent Mihály-templomot, valamint a város jelképét, Mátyás király lovas szobrát. Ezután felkerestük Hunyadi Mátyás gótikus stílusú szülőházát, amely Kolozsvár legrégibb emeletes háza is egyben.
Erdély fővárosától elbúcsúzva Torda felé vettük az irányt. A város nemcsak sóbányájáról híres, hanem az 1568-as tordai országgyűlésről is, ahol Európában elsőként – a felvilágosodás előtt majd 200 évvel - hirdették ki a vallásszabadságot. Torda már a középkorban az erdélyi sóbányák irányító központjaként működött, amelyet kezdetben sókamarának, majd később sóhivatalnak is neveztek. A 13 millió éves erdélyi sókészlet átlagos vastagsága 250 méter, de a központi részeken, például Tordán eléri az 1200 métert is. A sóbánya 1690-től 1932-ig volt használatban, és különleges élményt nyújt minden korosztály számára. Megismerkedhettünk a korabeli sókitermelő eszközökkel, csónakázhattunk a sótavon, felülhettünk az óriáskerékre, illetve bekiabálhattunk a harang alakú járatokba, hogy a híres tordai visszhangot kipróbáljuk. Megcsodálhattuk a különleges sóképződményeket: a Terézia-bánya megfagyott vízesésnek tűnő sókristályait, vagy a Rudolf-tárna óriási sócseppköveit. A Rudolf- tárnába a 13 emeletet képező fenyőfa lépcsőkön ereszkedtünk le, ahol a szintek az emeletek kiásási éveit követik, a falakon pedig megfigyelhettük a só kézi vésővel, fejszével és csákánnyal való kitermelésének nyomait. A 40 métert visszafelé a csoport nagyobbik része az üvegfalú panorámaliftben tette meg, csak a legsportosabbak vállalkoztak felfelé is a lépcsők megmászására.
Kirándulásunk következő állomása Gyulafehérvár, az egykori fejedelmi központ volt. Erdélyt már a magyar államalapítás óta innen kormányozták, itt választották fejedelemmé többek között Bethlen Gábort és II. Rákóczi Ferencet is. A felújított várnegyed legrégibb látnivalója a 13. századi román stílusú érseki székesegyház, Hunyadi János és Hunyadi László síremlékeivel, valamint Izabella királyné és János Zsigmond gazdagon faragott fehérmárvány szarkofágjaival. A bazilika szomszédságában láthattuk az erdélyi fejedelmek palotáját, majd sétálhattunk a szépen restaurált reneszánsz és barokk épületek között.
Utunk zárásaként „magos” Déva várába látogattunk el. A várat mindenki a Kőmíves Kelemen című népballadából ismeri, amelynek falait csak emberáldozat árán sikerült megállítani. De azt kevesen tudják, hogy a 15. században a Hunyadi-család birtokolta, a 16. században pedig az egri védő, Dobó István is a várbörtönben raboskodott. A 250 méter magas meredek hegyre egy felvonó segítségével jutottunk fel, amelynek üvegablakaiból lélegzetállító panoráma nyílt a Maros völgyére. A 2008-ban kezdődő nagyszabású helyreállítási munkálatok során a várat a térség egyik kulturális központjává szeretnék alakítani, ezért átmenetileg csak a külső várfal látogatható.
A kétnapos kirándulás tartalmas és változatos programkínálata érzékeltette Erdély sokszínűségét, melynek során több történelmi korba is bepillantást nyerhettünk. A középkor, a reneszánsz és a századforduló korát is érintettük, és lépten-nyomon valamilyen történelmi, művészeti vagy természeti különlegességbe botlottunk utunk során. Nemcsak élményeket szereztünk, hanem világszemléletünkre is hatással volt ez az utazás, hiszen tudatosulhatott bennünk, hogy a határon túli magyarság ma is történelmi hagyományaink és emlékeink őrzője.
Schaffer Andrea
