Már az első gimnáziumi tanévünk indulásakor eldöntöttük a szüleinkkel, hogy idén mindannyian elmegyünk az iskolával síelni, mivel a bátyánk több éven keresztül volt a gimis sítáborok állandó száguldozója. Még az extra félős anyukánkat is felvérteztük némi bátorsággal, hogy igenis klassz dolog a sífelvonó, pláne a lefelé vezető lejtős hegyoldal!
Indulás előtti éjszakán mi már szinte semmit sem aludtunk, csak az osztálytársakkal chateltünk, nehogy valaki lekésse a hajnali buszindulást. A délutáni érkezés után elfoglaltuk a szobáinkat, majd vacsora után már zúztuk is a havat az első felcsatolás után. A hó az esti fényekben úgy szikrázott a sítalpaink alatt, mint valami hollywoodi díszletben! Mi ilyen tiszta és ennyire szikrázó havat ezelőtt még sosem láttunk! A sítalpak teljesítették küldetésüket: túlságosan is jól csúsztak, de Merkovics tanár úr megtanított bennünket hóekében fékezni, sőt, elesni és felállni is.
Kezdőként eleinte félős sportnak tűnt a síelés, de amikor picit megszoktuk az állandó csúszást, és tudtunk bánni az egyensúlyunkkal, akkor kezdett kimondottan élvezetessé válni. Kanyarodás jobbra-balra, lejtő, sebesség, hopp, elborulás, felállás. Gondolhatjátok, hogy nekünk ez is verseny volt! Melyikünk esik el kevesebbszer, ki áll fel ügyesebben és ki síel szebben. Miután biztonságosan lesíeltünk először a hegyről, hihetetlen büszkeség töltött el bennünket.
Este a panzióban közösségi program várt mindenkit, dartsverseny, hatalmas hahotázásokkal. A tapasztalt síelők síversenyen mérhették össze tudásukat, amihez nekünk még jócskán gyakorolni kell. Szombat este a sípálya végén "Tűz és jég" címmel hangulatos bemutatót tartott egy artista csapat, majd tűzijátékban gyönyörködhettünk. Magunk között megállapítottuk, hogy ezt csakis és kizárólag a mi tiszteletünkre rendezhették - más ésszerű magyarázat nem létezhet erre.
A sítáborba olyanok is eljöttek, akik nem, vagy igen keveset síeltek. Ők gyalogtúrákat tettek a környék turista ösvényein. Ezek az útvonalak látványukban legalább annyira gyönyörűek voltak a tájat illetően, mint a síelőknek a sípálya.
Összességében elmondhatjuk, hogy szuper jó bandázás volt a sítábor Lackenhofban. Körbesétáltuk a kis várost egy vacsora utáni túrán is, ami esti fényekben ugyanolyan csodaszép volt, mint nappal, hóban, szikrázó napsütésben. Jövőre is ott a helyünk!
Valamit még tudnotok kell: nem ciki, ha jönnek a szüleid. Főleg, ha külön utaznak, és külön szobában alszanak.
Nagy Panci és Nagy Vica 7. o.