Kirándulás Eszéken
/Bakos Bence szemszögéből/
Hat óra húsz perc. Valaki kapcsolja már ki a zenét, aludnék… Hat óra huszonöt. Megint ugyanaz a hang. Valaki segítsen! Hat óra harminc. Ki húzta fel a redőnyt? Fel kéne kelni. Fél nyolckor indulás. Gyors előkészületek, pakolás, indulhatunk!
Valahogy így indult a napom 2019. március 29-én, várakozással telve. Tudtam, hogy mi a program, és ugyan én már voltam Mohács mellett az 1526-os csata emlékhelyén, vártam a régen hallott Körülbelül egy-másfél óra múlva oda is értünk az említett helyszínre, ahol körbevezettek minket a legnagyobb megtalált tömegsír körül. Számomra hihetetlen a csata története, és az azt övező rejtélyek, melyekre csaknem 500 év alatt sem sikerült fényt deríteni. Több ezer, több tízezer katona, és ló örök nyughelye a mai napig kérdéses, hiszen eddig megközelítőleg 1700 ember csontjait találták meg tömegsírokban.
A kint tett séta után bementünk a hatalmas, Szent Korona alakú épületbe, aminek pincéjében megnéztük a kiállítást, és a csatáról készített animációkat, meghallgattuk a feljegyzések alapján készített videót. A csata a mai napig egy megfejtetlen, hatalmas rejtély annak ellenére, hogy ez Magyarország történelmének a legnagyobb veszteségekkel járó csatája. Igaz, hogy pár évvel ezelőtt hallottam ugyanazokat a szavakat, de minden nap tanul az ember. Még akkor is, ha látogatás után nem sokkal már úton voltunk a határ felé, az út elég gyorsan eltelt olvasással, zenehallgatással, vagy épp őzek megfigyelésével.
A határon gyorsan, és problémamentesen átjutottunk, és folytattuk utunkat egyenesen Eszékre. Ott megnéztünk egy iskolát, amiben magyar óvodások, iskolások, és gimnazisták tanulhatnak magyar nyelven. Érdekes, hogy egész Horvátországban mindössze 15000 ember vallja magát magyarnak, de mégis van ilyen intézmény a számukra. Van olyan diák, aki 3 évesen beiratkozik az óvodába, és 18 évesen ballag el a gimnáziumból, nem megy át másik intézménybe. Onnan egy egykori diák, azóta angol-történelem szakos tanár vezetésével elindultunk Eszék belvárosa felé indultunk.
Először az óvárosba mentünk, ahol meghallgattuk a tudnivalókat a régi épületekről, a városfalról, majd elég hosszasan sétáltunk a Dráva parton. Onnan az utunk a Szent Péter-Pál katedrális felé vezetett, az épület lélegzetelállító volt! Hatalmas építmény, freskók, án következett a szabadprogram, és beszerezhettük a különböző emléktárgyainkat, szükséges ennivalót, innivalót, helyi finomságokat.
Ezt követően elsétáltunk a buszig, és kezdetét vehette a hazaút. A határ átlépése ismét gyorsan megtörtént, és este hét óra körül érkeztünk haza.
Nagyon jól éreztem magam, érdemes volt elmenni. Sok érdekességet hallottunk mind Mohácson, mind Eszéken, és azt hiszem, a többiek is jól szórakoztak. Az út mindkét irányba gyorsan, és gondmentesen telt el, mindenhol érdekes előadásokat hallhattunk. Köszönöm szépen a lehetőséget!